hal![]() A hal annyi fontos tápanyagot tartalmaz, hogy a táplálkozásban a jelenleginél sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia. Magyarországon a korábbi évtizedekben sem túl magas halfogyasztás napjainkra rendkívül alacsony szintre esett vissza.
A napi fehérjeszükséglet felét-harmadát már kis mennyiségű (10 dkg) hal elfogyasztásával is kielégíthetjük. A legtöbb hal B12-vitaminban gazdag, valamint a pajzsmirigyműködéshez szükséges jódban. Omega-3-zsírsavakA szakemberek szerint a halakban az omega-3-zsírsavak azok a vegyületek, amelyek a szív- és keringési betegségekkel szemben védelmet nyújtanak, valószínűleg azáltal, hogy csökkentik a vérrögképződés kockázatát, és javítják a véráramlást a kis erekben. Több vizsgálat igazolta, hogy a zsíros halak fogyasztása enyhíti a pikkelysömör tüneteit. Feltehetőleg ez is az omega-3-zsírsavaknak vagy az egyes tengeri halakban (például a heringben és a makrélában) nagy mennyiségben található D-vitaminnak köszönhető. Az omega-3-zsírsavak a szem és az agy egészséges fejlődéséhez is nélkülözhetetlenek, ezért a várandós anyák étrendjében különösen fontos szerepet játszanak.Egy szív-, ér- és keringési betegségekről 1994-ben kiadott angol jelentés napi 0,2 (heti 1,5) gramm omega-3-zsírsav fogyasztását javasolja, más táplálkozástudományi szakemberek szerint kifejezettebb védő hatása van napi 0,5-1 grammnak. A halgazdaságokban nevelt tengeri halak ugyanannyi omega-3-zsírsavat tartalmaznak, mint vadon élő társaik. Lehetséges hátrányokA nyersen fogyasztott halak - pl. a japán szusi és szasimi - féregfertőzést okozhatnak, mert a halak sok élősködő féreg köztes gazdái. Egyes halakat például a tőkehalat alaposan meg kell főzni, mert csak úgy pusztulhatnak el a benne lévő férgek és petéik. Bizonyos olajos húsú halakat, így a heringet és a makrélát csakis főzve vagy sütve és frissen szabad fogyasztani, mert igen romlékonyak és könnyen gyomorbántalmakat, valamint bőrkiütést okozhatnak. Ez a makrélamérgezés néven ismert tünetcsoport tulajdonképpen ételmérgezés, amelyet a halban elszaporodó baktériumok okoznak. A halételek másik veszélye a szálka, amely a torkon akadva fulladást okozhat. Kisgyerekeknek kizárólag gondosan szálkamentesített halat szabad adni.A hal legegészségesebb elkészítési módja a párolás, a sütés és a grillezés. Laboratóriumi vizsgálatok arra utalnak, hogy a halak füstölése és pácolása során keletkező vegyületek nagy mennyiségben rákkeltő hatásúak. Szennyezett vizekA halak nagyon érzékenyek a szennyezés okozta fertőzésekre. 1994-ben Nagy-Britanniában minden tizedik tenyésztett lazacban kimutatható volt egy rovarirtó, melyet a halakon élősködő tetvek ellen illegálisan használtak. Másutt édesvízi halakban tettek kárt a folyókba került ipari és mezőgazdasági vegyszerek. Az észak-amerikai Nagy-tavak némelyikének vizét kadmium és higany szennyezi. Az itteni halak fogyasztása kerülendő, mert lerakódnak a nehézfémek a szervezetben és károsítják az idegrendszert. Az Indiai-óceán és a Karib-tenger egyes részein a plankton természetes méreganyagai feldúsulnak a halhúsban, melyek fogyasztása bénulást, sőt halált is okozhat.Újabban rendszeresen ellenőrzik a tonhalkonzervek higanytartalmát, mert felvetődött, hogy e fém nagy mennyiségben van jelen a halakban. A kardhal húsában is felhalmozódhatnak nehézfémek, így ezt a halat sem tanácsos gyakran fogyasztani. Fehér húsú halakA tőkehal zsírtartalékait a máj tárolja, a tőkehalmájolaj igen gazdag A-vitaminban és D-vitaminban, A tőkehal húsa kevesebbet tartalmaz ezekből a vitaminokból, zsír sincs sok benne, de a B12-vitamin mennyisége jelentős. A tőkehal ikráját többnyire főzve fogyasztják. Gazdag omega-3-zsírsavban, de sok benne a koleszterin. Mivel a sózott és füstölt tőkehal sok nátriumot tartalmaz, a magas vérnyomásban szenvedőknek ajánlatos kerülni ezeket.A lepényhal és a nyelvhal jellemzője a kis 1-2%-os zsír és a nagy 16-18%-os fehérjetartalom. Grillsütésre kiválóan alkalmasak. 10 dkg energiatartalma kisütve a négyszeresére nő. A lepényhal különösen sok olajat szív magába. Az olajos húsú halaktól eltérően D-vitamint nem sokat tartalmaznak, B12-vitamint viszont igen. Olajos húsú halakA tonhalban sok a D-vitamin és a B12-vitamin, valamint az omega-3-zsírsav. A konzerválás során vitamintartalma megmarad, de az omega-3-zsírsavak nagy része elvész, mert a konzerválás előtt az olaj nagy részét konzerválás előtt kivonják a halból. 10 dkg növényi olajban tartósítva több mint kétszer annyi energiát tartalmaz, mint sólében pácolva, nátriumtartalmuk azonban azonos. Mivel a tonhal élettartama 30-40 év, a szennyezett vizekben élő példányok húsában jelentős mennyiségű fém - elsősorban higany, kadmium és ólom - halmozódik fel. A fémtartalmat állandóan ellenőrzik.A makréla gazdag omega-3-zsírsavakban, D-vitaminban és szelénben. Húsának zsírtartalma évszaktól függően változik, nyáron ívás után a legkisebb, s decemberben a legnagyobb. Egy átlagos méretű 20 dkg-os halban mintegy 6,5 gramm omega-3-zsírsav található. A hering omega-3-zsírsavakban szintén gazdag. Mivel könnyen romlik, tartósítására sokféle módszert dolgoztak ki: pácolás, sózás, füstölés. A pácolt hering nagy sótartalma hozzájárulhat a vérnyomás emelkedéséhez, hisztamin- és tiramin tartalma pedig az arra hajlamosaknál fejfájást válthat ki. A hering elkészítésének legegészségesebb módja a párolás és a roston vagy zsírban sütés, mivel ez utóbbi nem növeli túlságosan a zsírtartalmat, mivel a heringből kisül a benne lévő olaj. A szardínia olcsó, értékes forrása a fehérjéknek, vasaknak, cinknek és más tápanyagoknak. Zsírtartalma mintegy 10%, növényi olajban tartósítva 14%. A friss szardíniát leggyakrabban sütve fogyasztják. A lazac és a pisztráng ugyanabba a családba tartozik, mindkettő fehérjében, esszenciális zsírsavakban A-vitaminban, B12-vitaminban és D-vitaminban gazdag. Halak tápértékeFehér húsú halak: tőkehal, lepényhal, nyelvhal, rája.A tőkehal világszerte az egyik legkedveltebb hal, hazánkban szinte kizárólag konzervként kapható. Olajos húsú halak: hering, makréla, szardínia, lazac, pisztráng Az olajos húsú halfélék ivadékai kitűnő kalciumforrások - 10 dekagrammban több kalcium van, mint az egész napi szükséglet. Ezen halak szálkái is ehetők. Halkonzervek: szardella, szardínia, tonhal Az olajos húsú halak gazdagok omega-3 zsírsavakban. Kivétel ez alól a konzerv tonhal, amelyből a feldolgozás során az olaj nagy részét kivonják. A fehér húsú halak húsa tartósításkor könnyen elszíneződhet. Füstölt halak: makréla, hering, lazac A füstölés során gyakorlatilag nem változik sem a D-vitamin, sem az omega-3 zsírsav tartalom sem. Kaviár: köszvényeseknek nem tesz jót a kaviárban lévő purin. Az igazi kaviár a Kaszpi-tengeri tonhal ikrája, mely méregdrága csemege, mint a tengeri nyúlhalból készített kaviárpótlék. Vitaminok
Ásványi anyagok, nyomelemek
|
|